Diákéveim alatt volt szerencsém egy szemesztert Angliában töltenem. Elárulom, nem most volt, hanem épp a 90-es évek derekán. Szüleim korlátozott összeggel járultak hozzá a nagy utazáshoz, és ezt a summát bizony okosan kellett elosztanom, hogy jusson bulira, piára, kajára, biciklire, lődörgésre, kondira, mozira, rezsire és tankönyvre. (Tartok tőle, hogy az előbbi felsorolás fedi a fontossági sorrendet is.)

A lényeg: boldog fennmaradásom érdekében stratégiai jelentőséggel bírt, hová járok bevásárolni. Két-három lepattant diszkontbolt közt „őrlődtem”, mikor melyik esett útba. A Tesco – dobpergés, dobpergés – szóba se jöhetett! A Tesco ugyanis (diákszemmel) drága kisebb boltokat és szupermarketeket működtetett a város forgalmasabb helyein, és csak Nigel, a házunk legfelső szobájában lakó, kissé elkényeztetett srác, engedhette meg magának, hogy rendszeresen ott vásároljon.

Azóta a sztori kissé megváltozott. A 90-es évek második felétől a Tesco „elszabadult”, és rohamos terjeszkedésbe kezdett, hogy úgy mondjam, ma már a saját anyja se ismerne rá. Ez idáig közel 5000 áruházat nyitott szerte a világon Kínától Amerikáig, és úgy tűnik, amibe csak belevág, arannyá válik a kezében. Mert nehogy azt higgyük, hogy csak kajával-piával, meg egyéb olyan cuccokkal foglalkoznak, amit bepakolunk a kocsiba, és hazaviszünk. Az anyaországban folyamatosan kitalálnak valamit: tavaly beszálltak például a film- és zenebizniszbe, és olyan filmeket meg CD-ket adnak majd ki, melyeket csak az áruházaikban lehet megvásárolni; 4 éve létezik a Tesco Bank (banki szolgáltatások), 7 éve a Tesco Mobile (telekommunikációs szolgáltatások); idén elkezdtek nyomulni postai úton történő aranyfelvásárlásban (Tesco Gold Exchange), szépségszalonok indításában (Your Beauty Salon) és online autógumi-kereskedésben is (Tesco Tyres).

 Az első Tesco-film:

A pletykák szerint pedig nemsokára belevágnak a használt autók értékesítésébe is! Ez azért nem semmi. A brit sajtó máris felkapta a témát, ahol egyesek úgy becsülik, autók százezrei cserélnek majd gazdát évente a szigetországban a Tescón keresztül, és az autódílerek már kezdenek pánikszerű tüneteket produkálni. Mi jöhet még? Egy brit kiskereskedelmi tanácsadó szerint ezzel koránt sincs vége a menetelésnek, nem zárható ki az áram- és gázszolgáltatási szektorban vagy az esküvőiparágban való részvétel sem. Persze, ezek még csak találgatások. Az viszont biztosra vehető, hogy a Tesco még korántsem lőtte el az összes patronját. /Dé/